Feederezés, pickerezés

A nyolcvanas évek elején, Angliában megjelentek az első rezgőspicces horgászbotok.Ezeket a vékony spiccel ellátott, látszólag törékeny botokat kezdetben hasonlóan kételkedve fogatta az angol társadalom, mint a 90-es évek elején a közé-európai, beleértve a magyart is.Ezt azért tartom fontosnak megemlíteni, mert sok kelet-európai országban még most is kétkedve szemlélik a vízparton kapásjelző nélkül, párhozamosan lerakott feeder botokat.

A feederezés, vagy ahogy én szeretem hívni - a rezgőspicces botokkal való horgászat napjaink második legtrendibb foglalatossága a bojlizás után. A felszerelésigénye nem kisebb, mint a nagyhalas pontyozásé, ezt sokan hajlamosak elfelejteni. A módszer kézzelfogható előnye a viszonylagos mobilitása - nagyon egyszerű rövid, gyors pecákra berendezkedni.

A feederbot a folyóvizi békés halak, keszegfélék horgászatának kiváló eszköze. A bot legfőbb jellemzője, hogy spicce úgy van kialakítva, hogy jól jelezze a halak kapását, ezáltal elkerülhetjük a folyóvízen nem igen működő kapásjelzők használatát.

A címre pillantva az ember első gondolata az lehet: marhaság! Talán a második is. Magam is úgy gondoltam, hogy a rezgőspicces horgászatot leginkább két lábbal a földön állva lehet eredményesen művelni. Végül a körülmények „kényszerítettek” rá, hogy a feederbotot ilyen – számomra – szokatlan módon használjam. Komolyan mondom, igazán élvezetes peca kerekedett belőle!

46 óra a pontyparadicsomban